Május elején pszichoimmunitás-tréning indult a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika munkatársai számára. A program céljáról és tapasztalatairól Havasi Marianna pszichológust kérdeztük.

–Kinek szól a kurzus?

–A tréninget elsősorban a PTE KK Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika munkatársai számára indítottuk el. Orvosok, szakdolgozók, gyógytornászok, pszichológusok, valamint vezetők, gazdasági és adminisztratív területen dolgozó kollégák is részt vesznek a foglalkozásokon. Fontos szempont volt, hogy a program minden olyan munkatársnak segítséget nyújtson, aki nagy terhelésű klinikai környezetben dolgozik.

–Mit jelent pontosan a pszichoimmunitás?

–A pszichoimmunitás nem lelki sérthetetlenséget jelent, hanem olyan fejleszthető pszichológiai erőforrásokat és készségeket, amelyek támogatják a stresszel való megküzdést és a rugalmas alkalmazkodást. A cél az, hogy hamarabb felismerjük a kibillenést, és legyenek eszközeink visszatérni egy működőképesebb állapotba.

–Milyen szakmai háttérre épül a program?

–A tréning alapját Oláh Attila pszichológiai immunrendszer modellje adja. Ez a modell azokat a személyiségforrásokat rendszerezi, amelyek segítik a stresszel való megküzdést, az alkalmazkodást és a lelki ellenállóképességet. A mostani program ennek a gyakorlati, klinikai munkahelyi környezetre adaptált változata.

–Mi áll a foglalkozások fókuszában?

–Elsősorban azoknak a pszichológiai erőforrásoknak a tudatosítása és fejlesztése, amelyek támogatják a mentális stabilitást a mindennapi betegellátás során. Ilyen például a stressz korai felismerése, az érzelmi önszabályozás, a mentális rugalmasság, a tudatos jelenlét, a regeneráció és az önegyüttérzés képessége.

–Hogyan zajlik egy foglalkozás?

–A 45 perces alkalmak rövid szakmai keretadással indulnak, majd önreflexiós és gyakorlati elemek következnek. A résztvevők kérdőívek, stressztérképek, egyéni és páros gyakorlatok, illetve helyzetfeldolgozások segítségével dolgoznak saját stresszreakcióikkal és erőforrásaikkal. Kiscsoportos formában működünk, mert ez támogatja leginkább a biztonságos és személyesebb munkát.

–Milyen konkrét technikákat tanulnak a résztvevők?

–Olyan rövid, munka közben is alkalmazható gyakorlatokat, amelyek néhány perc alatt segíthetnek stabilizálni a figyelmet és csökkenteni az automatikus stresszreakciókat. Ilyen például a talpak érzékelésére épülő földelés, a hosszabb kilégzésre alapozott légzésszabályozás, a testi feszültség tudatos enyhítése, az öt érzékszerv gyakorlata vagy a STOP-technika.

–Milyen helyzetekben lehetnek különösen hasznosak ezek az eszközök?

–Nagyon sok olyan klinikai helyzet van, amely fokozott mentális terhelést jelenthet: ingerült beteg vagy hozzátartozó, túl sok párhuzamos feladat, időnyomás, döntési terhelés vagy akár kollégák közötti feszültség. Ezekben a helyzetekben már az is sokat számíthat, ha sikerül néhány másodpercnyi belső mozgásteret teremteni a reakció előtt.

–Mik a program rövid és hosszú távú céljai?

–Rövid távon a saját stresszjelzések és automatikus reakciók felismerése, valamint a meglévő erőforrások tudatosítása a cél. Hosszabb távon pedig a mentális stabilitás, a reflektívebb szakmai jelenlét, a rugalmasabb stresszkezelés, a hatékonyabb kommunikáció és a regeneráció támogatása.

–Várható, hogy más klinikai egységekben is elindul a program?

–Jelenleg a Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikán zajlik a tréning, de az első tapasztalatok biztatóak. Úgy látjuk, hogy más nagy terhelésű betegellátó egységek számára is hasznos lehet, ezért a későbbiekben adaptálható más klinikai területekre is.