2025. február 15-én a Magyar Tudományos Akadémián került sor a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottsága és a Hevesy György Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság által megrendezett Hevesy György-emlékülésre, melynek keretében Prof. Dr. Zámbó Katalin, a PTE Klinikai Központ Orvosi Képalkotó Klinika Nukleáris Medicina Tanszékének emeritus professzora, korábbi igazgatója életműve elismeréséül Hevesy Életműdíjban részesült.
 

Az elismerés kapcsán beszélgettünk Professzor asszonnyal tudományos életművéről, magánéleti sikereiről, és hogy mindezt hogyan sikerült összehangolni.

„Az egyetemen még nem tudtam, milyen irányban fogok szakosodni. Sokféle elképzelés élt a fejemben, a pszichiátria érdekelt – még gimnazistaként olvastam Benedek István Aranyketrec című könyvét. Ennek alapján elképzeltem, milyen lehet pszichésen sérült emberekkel olyan szépen foglalkozni, mint abban a regényben – de sok minden más is vonzott az orvoslásban.” – kezdi a professzor asszony, de ez nem magyarázza hogyan került épp a nukleáris medicina területére. A családi harmónia megteremtése vezette ebbe az irányba a szorgalmas, érdeklődő, mindenre nyitott friss diplomás orvost. 

Zámbó Katalin 1953. március 10-én született Budapesten, de néhány évet Nagyorosziban, vidéki környezetben töltött. Az általános iskolát már Pesten kezdte, ahol egy VII. kerületi, harmadik emeleti lakásba költöztek, de, mint mondja, a körgangos bérházban sok egykorú gyerek volt. „Mint egy nagy falu, úgy élt a ház együtt.” Nyugalmas, boldog gyermekkorra emlékszik vissza. 

A Radnóti Miklós Gimnázium matematika-fizika tagozata után egyértelmű volt, hogy továbbtanul, hiszen mindkét nagyapja orvos volt, szülei mérnökök. Mint mondja, „az érettségi évében úgy éreztem, nincs olyan fizikapélda, amit ne tudnék megoldani”, így különösebb akadály nélkül felvették Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Harmadévtől azonban Pécsen folytatta orvosi tanulmányait. 

„Nagyon jó volt Pécsre jönni. Én valahogy nem vagyok egy pesti ember, nagyon jól érzem magam Pécsen. Az emberek is egészen mások. Itt a csoporttársak azonnal befogadtak, idegenként is.” Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Bódis József szülész-nőgyógyásszal, akivel hatodév végén össze is házasodtak. A családtervezés miatt döntöttek Katalin szakosodásával kapcsolatban is. „Az nagyon lényeges volt, hogy ne legyen ügyelet. A férjem havi 10 alkalommal biztosan ügyelt, ha nekem csak ötször kell menni, akkor sem látjuk egymást a fél hónapban.”  Kapott egy kétéves ösztöndíjat a Gyógyszertan Intézetben, aminek a lejárta után megszületett első közös gyermekük. 
A pár évvel korábban, 1977-ben megalapított önálló Izotóplaboratóriumba gyógyszertani asszisztense javaslatára adta be a jelentkezését, ahol Varró József laborvezető adjunktus nagy örömmel fogadta. „Az egyetemen alig tanultunk valamit még az izotópos vizsgálatokról. A pajzsmirigy jódizotópos vizsgálatát ismertük, de minden mást mi alakítottunk ki a nemzetközi közlemények alapján, összefogva a többi magyar munkahellyel. Szegeden például kiemelkedő volt a Csernay László által vezetett Izotópdiagnosztikai Laboratórium, tőlük nagyon sokat tanultunk.” Akkor Magyarországon még nagyon kezdetleges volt a radioizotópos vizsgálatok alkalmazási köre és az elérhető eszközök is. Pécsen 1980-ban két, úgy nevezett gammaszkenner működött, amely a detektált aktivitás alapján különféle színű jeleket ütött a papírra különböző sűrűségben, ebből alakult ki a diagnosztizáláshoz használt kép. A pajzsmirigy-vizsgálatokat az egyéb szervek vizsgálatai követték. Minden olyan szervet lehet vizsgálni ezzel az eljárással, amelynek működéséhez elérhető radiofarmakon van. „Ez egy izotóppal jelölt molekula, amit legtöbbször intravénásan adunk be a páciensnek. A vivőmolekula maga részt vesz egyes szervek működésében: a májba, csontba, vesébe vagy egyéb szervbe érve gyorsan áthalad rajta, vagy épp feldúsul. A molekula pedig viszi magával a gamma-sugárzó izotópot, és a sugárzás alapján lehet tudni, hol van, mit csinál, képet lehet belőle alkotni - ezt vizsgáljuk mi.”

1994-ben PhD-zett, majd 1998-ban docensként felkérték az intézet vezetésére, amelyet 20 évig végzett, 2006-tól már professzorként.

Az idáig vezető út a folyamatos fejlődést, szakmai nyitottságot és állandó konzultációt kívánt. A kezdetben végzett napi 5-6 vizsgálat folyamatosan csaknem tízszeresére emelkedett, hiszen egyre több módszerrel egyre több beteget tudtak vizsgálni. 

Egyik legemlékezetesebb esete egy tüdőbeteg pácienshez kötődik, akinél az izotópos vizsgálat mutatott rá arra, hogy a fél tüdőben nincs vérkeringés – ezt más vizsgálatok nem tudták bebizonyítani. Sajnos ez a beteg már későn érkezett a diagnózishoz, őt elvesztették, viszont a későbbiekben nagy bizalommal fordultak a nukleáris medicinához hasonló esetekben, és többek életét tudták megmenteni pl. a lízis-terápiával. 

Minden vizsgálathoz más anyagot használnak, más a technikája. Mivel így egyszerre csak egy szerv vizsgálható, létrejöttek a hibrid műszerek. „Az izotópos kép rávetül egy CT- vagy MR-képre, amellyel a lokalizációt és a környező szerveket is látjuk. A képalkotásnak szerintem ez a jövője.”
Az országban elsőként Pécsen kezdett működni egy SPECT-CT készülék, ami gammafoton emissziót mér, de 2016. óta működik a PET-CT is, amely – elsősorban onkológiai indikációval - pozitron-sugárzást mér, mindkettő komputertomográffal kombinálva. 

A diagnosztika mellett már specifikus radioterápia is zajlik az intézetben: „A diagnosztikánál a szervezetből kilépő gamma-sugárzó izotópot használjuk, a terápia során alpha- és béta-sugárzó izotópot alkalmazunk, amely az adott szerv kóros szövetében dúsulva és energiáját leadva azt roncsolja. Ilyen, például szomatosztatin-receptor-alapú terápiát neuroendokrin tumorok esetében lehet alkalmazni.”

A Pécsi Tudományegyetem orvosképzésében a magyar mellett 1984-től előbb angolul, később németül is megkezdődött a nukleáris medicina oktatása választható tárgyként, ebben professzor asszony a mai napig aktív szerepet vállal. 

A radioizotóp-diagnosztikai munka mellett pedig sikeresen alapítottak családot, lánya 1979-ben, fia 1986-ban született, mára pedig ötszörös nagymama. „Nagyon szeretek nagymama lenni. Ilyenkor elfelejtem a tudományt, csak rájuk figyelek. A nagyokkal együtt főzünk, a kisebbekkel játszunk, mesét olvasok nekik. Egészen másképp óvom az unokáimat, mint a gyerekeimet. De nagyon élvezem.”

Az életműve elismeréseként 2025. február 15-én a Magyar Tudományos Akadémián a Hevesy György-emlékülésen adták át a Hevesy Életműdíjat. A professzorasszony azt mondta, megtiszteltetés, hogy megkapta a díjat. „Az első gondolatom az volt, hogy ezzel elismerték az eddigi munkámat. Az első életműdíjat 2012-ben a szegedi Csernay László professzor kapta, akitől én is tanultam. Hogy őt követve én is díjazott lehetek, azt jelenti, hogy a szakmában számontartanak.” 

Szívből gratulálunk a megérdemelt elismeréshez Zámbó Katalin emeritus professzor asszonynak!

Prof. Dr. Zámbó Katalin szakmai életútja

Prof. Dr. Zámbó Katalin 1980-ban kezdte meg munkáját a jelenlegi Nukleáris Medicina Tanszék elődjében, a POTE Izotóplaboratóriumában és itt dolgozott csaknem 44 éven keresztül, nyugdíjba vonulásáig. Az intézetet 1998-tól 2018-ig, 20 éven keresztül vezette. Ezen időszak alatt számos új módszer került bevezetésre és az intézet számos új műszerrel gazdagodott, melyek közül kiemelendő a 2007-ben, a TSZDK pályázat keretében üzembe helyezett SPECT/CT, ami akkor az országban az első ilyen készülék volt, valamint a 2015-ben telepített PET gyűrű, melynek révén Pécsett is lehetőség nyílt PET/CT vizsgálatok elvégzésére.  Saját szakmai előmenetele mellett munkatársai fejlődését is sikerrel menedzselte. Pályafutása során számos kolléga szerzett szakképesítést, és mint a PTE ETK Doktori Iskolájának témavezetője, több PhD fokozat megszerzését is támogatta. Vezetésével a graduális képzésben magyar, angol és német nyelven indultak kurzusok a nukleáris medicina szélesebb körben való megismertetésére. Aktívan részt vett a postgraduális oktatásban és a rezidensképzésben is. Hosszú ideje a Nukleáris Medicina Grémium elnöke. Éveken keresztül a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság (MONT) vezetőségi tagja, 2011-2015 között pedig a Társaság elnöke volt. 2008-2011 között a MONT Alapítvány Kuratóriumának elnökeként is tevékenykedett. Éveken keresztül volt a Nukleáris Medicina Szakmai Kollégium Testületének, majd Tagozatának tagja, a Dél-Dunántúli PET/CT Regionális Szakmaközi Albizottság elnöke, a Dél-Dunántúli regionális szakfelügyelő főorvos, a PAB Orvosi Diagnosztikai Munkabizottság elnöke, a MTA Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottság tagja, valamint az IME-Az egészségügyi vezetők szaklapjának szerkesztőbizottsági tagja volt. Munkája elismeréséül 2021-ben Magyar Érdemrend Tisztikereszt Polgári Tagozat kitüntetésben részesült. A munka mellett a családias, baráti légkör kialakítására, fenntartására is nagy figyelmet fordított. Jól sikerült megtalálnia az egyensúlyt, összhangot a klinikum-tudomány-oktatás viszonylatában, mindezt ritkaság számba menő jó munkahelyi és kollegiális légkör mellett, példát mutatva utódainak. Jelenleg emeritus professzorként folytatja munkáját, kapcsolata a Klinikával és hivatásával továbbra sem szakadt meg.