A víz közös értékünk – de hogy miért fontos az emberi szervezetnek és miért szükséges óvnunk, azt dr. Tibold Antal, a PTE Klinikai Központ Foglalkozás-egészségügyi és Mentálhigiénés Központ vezetője ismerteti. 
 

A vízzel kezdődött minden: ugorjunk is vissza az időben mintegy 3,5 milliárd évet a kezdetekhez. Ekkor olyan szerencsés együttállás alakult ki a Földön, hogy az ősóceánban oldott anyagokból – megfelelő klimatikus viszonyok között – az energiában gazdag UV-sugárzás hatására létrejöttek az első nagyobb szerves molekulák, vagyis minden későbbinek az alapjai, amit életnek nevezhetünk. Egyre összetettebb létformák formálódnak, idejük van rá, de az élő anyag nagyon sokáig nem hagyja el nedves bölcsőjét. Bár az élet meghódítja a szárazföldet is, de viszi magával közös örökségét, a vizes miliőt: testen belül. 
Nagyon erős védő- és szabályozó mechanizmusok gondoskodnak a nedves belső környezet fenntartásáról: a kültakaró mérsékli a vízvesztést; ha kevés a folyadék, megszomjazunk és iszunk; a feleslegtől való megválásról a kiválasztószervek gondoskodnak. 

Elaine Morgan etológus szerint közvetlen felmenőink nagyon is szoros kapcsolatban álltak a vízzel. Erre bizonyíték a csecsemők búvárreflexe, a hidegtől óvó, bőr alatti zsírréteg, a vízben megráncosodó ujjaink (amik nedves környezetben biztosabb fogást garantálnak). Ezek mind olyan tulajdonságok, amik alapján valószínűsíthető, hogy az emberelőd jó ideig vízparti területen élt, és a tápláléka egy részét is vizes környezetben szerezte. Szóval, hiába is próbálnánk, nincs élet víz nélkül. A táplálék hiányát akár hetekig is kibírjuk, a folyadék megvonása viszont pár nap alatt végez az emberrel. 

A mennyiséget folyamatosan pótolnunk kell: egy egészséges felnőtt napi folyadékszükséglete 2-2.5 liter. Ebbe persze az ételek folyadéktartalma is beletartozik, de oda kell figyelni, hogy fegyelmezetten igyunk is eleget. És hogy mit? A legjobb a tiszta, friss, ivóvíz. Amire jellemző: színtelen, szagtalan, kellemes ízű (nem poshadt, nem vegyszeres), hűvös, nem tartalmaz fertőző ágenseket. „No, nem nagy dolog, kinyitom a csapot és pont ilyen víz folyik belőle.” – gondolhatja az olvasó. Megszoktuk, hogy hazánk területén mindenhol elérhető a jó minőségű, kezelt és folyamatosan ellenőrzött ivóvíz. A világ jó részén ez azért nem ilyen magától értetődő. Egy terület lakhatóságát befolyásoló egyik fő tényező a vízellátottság. Hiába borítja víz a Föld 71%-át, ennek a túlnyomó többsége sós víz, amiből csak drága procedúrával gyártható iható édesvíz. Épp ezért nagy a felelősségünk, hogy vigyázzunk a vízkészletekre. Ne szennyezzük el és ne pazaroljuk. Természetesnek tűnik, hogy víz mindig lesz, pedig nem. Jó példa erre az Aral-tó esete: a tó vizéből egyre többet elcsatornáztak rizs- és gyapotültetvények locsolására, közben az éghajlatváltozás hatására csökkent a tápláló folyók vízhozama, és a Föld egykor negyedik legnagyobb tavából mostanra alig maradt valami. 

A tiszta víz messze nem evidencia. Vigyázzunk rá!