Mit köszönhetünk az oltásoknak? Sokat. Elsőre talán fel sem tűnik mennyi mindent.  

Mert a jóhoz könnyű hozzászokni és hamar természetesnek veszi az ember. Pedig nem is volt rég: elég fellapozni a nem is olyan távoli múlt verseit, regényeit vagy partitúráit, József Attilától Móra Ferencig vagy Dickenstől Pucciniig – hány, de hány történetben látunk olyan sorsot, ahol valamilyen fertőző betegség öl vagy nyomorít meg valakit. Ezek az esetek nem a szerzők elszabadult fantáziájának szüleményei, hanem látleletei az adott kornak. Mert az, hogy a nagy gyilkosok (a himlő, torokgyík, gyermekbénulás, tetanusz, TBC- és sorolhatnánk még) ennyire eltűntek a mindennapi életünkből, mind a védőoltásoknak köszönhető.  

A történetet gondolom, sokan ismerik, de azért idézzük fel. A XVIII. század végén járunk, az már ismert, hogy a fejőnők el tudják kapni a tehénhimlőt, amit enyhe tünetekkel átvészelnek, viszont utána már nem betegszenek meg a rettegett feketehimlőben. Edward Jenner angol sebész az, aki a tettek mezejére lép: egy tehénhimlős beteg sebváladékát egy másik, egészséges személy karján ejtett sebbe dörzsöli. Aki, a várakozásnak megfelelően, meg is betegszik tehénhimlőben és tényleg védettnek bizonyul a későbbiekben a feketehimlővel szemben. Ez a történelem első mesterséges immunizálása. A neve is innen ered: vakcináció a latin ’tehén’ (vacca) szóból.  

És hogyan működik? Aki kiállta a betegséget (a feketehimlő halálozása 20-80% közötti), annak immunrendszere speciálisan a kórokozó elleni antitesteket termelt, és ez a képesség nem veszett el az évek során: ha újfent találkozott vele, már felkészülten várta, és időben elpusztította. A tehénhimlő kórokozója nagyon hasonló, azaz egy sokkal enyhébb betegség kiállása révén biztosította a megfelelő immunitást, így már a feketehimlőt is felismerte az immunrendszer, és képes volt védekezni ellene.

Alapvetően így működik valamennyi védőoltás: védettséget elérni a betegség kiállása nélkül, valamilyen más úton kiváltva az immunválaszt. Az oltóanyagok többfélék lehetnek. Van olyan, ami élő, legyengített kórokozót tartalmaz; van, ami elöltet; vagy csak egy specifikus, de jól felismerhető darabkáját, utóbbiak a „split-vakcinák”. A COVID-19 járvánnyal megismertük az mRNS vakcinát is. Ez a legmodernebb technológia, hiszen már nem baktériumot, vírust vagy annak darabját juttatják be a szervezetbe, hanem egy mRNS-ben kódolt utasítást arról, pontosan milyen antitestet kell legyártani és bevetni.  

Hazánkban vannak kötelező, életkorhoz kötött és kampányoltások, önkéntesen felvehető oltások és munkakörhöz kötődő oltások. A gyermekkorban kötelezően felveendő oltásoknak köszönhető, hogy nem fordul elő például gyermekbénulás, szamárköhögés vagy tetanusz. Önkéntesen, megbetegedési veszély esetén kérhető oltás például az influenza ellenes vakcina, amelyet ajánlott minden szezon előtt felvenni. Munkakörhöz kötött védőoltás lehet az egészségügyi dolgozók Hepatitis B vírus elleni védettséget biztosító vakcinációja – ennél a munkavállalói körnél nagyobb az esély a fertőződésre, ezért kell a kockázatot az oltás felvételével csökkenteni.

Az oltásoknak lehetnek mellékhatásaik is, viszont meg kell különböztetni az oltási reakciókat az oltási szövődményektől. Oltási reakció például a bőrpír vagy fájdalom a beadás helyén, rossz közérzet, láz. Ezektől a tünetektől nem kell kétségbe esni, hiszen azt jelzik, hogy valamit invazív módon bejuttatunk a szervezetünkbe, majd az immunrendszerünk nekiállt dolgozni. Az oltási szövődmények súlyosabb jelenségek. Ilyenkor valamilyen előre nem látható esemény következik be, súlyosabb allergiás reakció: anafilaxia vagy egyéb, nem várt reakció valamely szervben. Ám a vakcinákat, mielőtt felhasználásra alkalmasnak minősítik, nagyon alapos biztonsági protokoll alapján tesztelik. Tehát egy Jenner-féle intervenció napjainkban már elképzelhetetlen, mert megsértene minden, a biztonságos alkalmazással kapcsolatos szabályt. Az oltási szövődmények nagyon ritkán fordulnak elő, ezért is alkalmazzuk a vakcinációt. Az oltás felvételével járó kockázat extrém módon alacsonyabb, mint a megbetegedés jelentette kockázat.  

Visszakanyarodva a nyitó, költői felütésű kérdéshez, mit is köszönhetünk az oltásoknak? Többek között azt, hogy nem kell meghalnunk himlőben. Nem kell rettegnünk, hogy a kisgyerekünk elkapja-e a torokgyíkot. Nem kell megtapasztalnunk, milyen az, amikor járványos gyermekbénulás után csak vastüdővel tudunk lélegezni. Életet, egészséget, biztonságot köszönhetünk az oltásoknak. Még ha néha meg is feledkezünk róla.

dr.Tibold Antal, vezető főorvos, PTE KK Foglalkozás-egészségügyi és Munkahigiénés Központ