Hírek

Egyéb hírek - 2016. június 21, kedd

Két munkatársunk alkotásai is szerepeltek a New York-i nemzetközi orvos-képzőművész tárlaton

Füredi Zoltánné, az Idegsebészeti Klinika szakasszistense, és dr. Simán Benedek, a Fogászati és Szájsebészeti Klinika PhD-hallgatója is kiállított a New York-i Magyar Főkonzulátuson, ahol az összesen 60 résztvevő orvos és egészségügyben dolgozó szakember közt 41 volt magyar. A bemutatót az Asklepios-Med kezdeményezte, ami alapvetően egészségügyi szolgáltatással, kutatással, fejlesztéssel, valamint tanácsadással és oktatással foglalkozó betéti társaság, ám fontos küldetésének tekinti az egészségügyben dolgozó magyarok, és magyar származásúak művészi tevékenységének felkarolását is. A társaság rangos, nagy múltú helyszíneken és kiállítótermekben biztosít lehetőséget a megmutatkozásra mindazoknak, akik a legkülönfélébb művészeti ágakban jeleskednek. Az egyedülálló kezdeményezés egyre többeket vonz, a mára népes alkotótábor munkáit számos külföldi országban láthatta már a nagyérdemű, így Pozsonyban, Bukarestben, Londonban, és Prágában is. A legutóbbi, New York-i kiállításra Európából, Észak-Amerikából és Ausztráliából is érkeztek alkotások.

Dr. Simán Benedek édesapjával, dr. Simán László söjtöri háziorvossal vett részt a zenei és irodalmi elemekkel gazdagon színesített tárlat megnyitóján. Dr. Simán László négy nagyméretű, korábban díjazott fotójával mutatkozott be, Benedek pedig öt festményét vitte el. Mindkettejük életének szerves része az alkotás, Benedek otthona egyenesen olyan, akár egy lakásgaléria, festményeitől lépni alig lehet.

A fiatal fogorvos 2014-ben már büszkélkedhetett azzal, hogy a pécsi Nádor Galériában, előtte pedig Ócsán, a Budapesthez közeli településen mutathatta meg munkáit. Álma egy saját galéria, ahol crossover programokkal, sok performance-szal színesítve szervezne tárlatokat.

A Fogászati és Szájsebészeti Klinikán, valamint a Lánc utcai rendelőintézet egyik ifjúságfogászati körzetében munkálkodó orvos Zalaegerszegről került a Pécsi Tudományegyetemre, diákként szerkesztette a Confabula című egyetemi magazint is. Édesapja nyomdokán akkoriban még a fotózás vonzotta, az újságban megjelent képei ma is szép emlékeket juttatnak az eszébe. Egy balatongyöröki nyaralás és vándortárlat kapcsán aztán előkerült az ecset és a vászon is, és az egyszeri próbálkozás után – sokak támogatására - születtek a további alkotások, amikre már nemcsak a szintén hobbiból festegető édesanyja, hanem dr. Tóth Pál anatómus professzor úr is felfigyelt. Simán Benedek később ötvözte a fotózást és a festészetet, és ezzel egy sajátos stílus képviselőjévé vált. Kompozícióiban a két profil egymásra vetülése mellett a különféle matériák alkalmazása is megjelenik, használ virágszirmokat, fűszereket, egyéb, más, különös anyagokat. Valójában egy digitális képalkotásról van szó, de a program csak eszköz az alkotásra, az érzelmek sokszínű skáláján. A sokszor harsány színhasználat ellenére harmóniát sugároznak festményei, célja is az, hogy békében született, vizuális élményként értékelje őket a befogadó.

Füredi Zoltánné, Nóra, személyesen nem tudott megjelenni a New York-i tárlat megnyitóján, de két, kisebb olajpasztell alkotását elküldte, amiket még 2007-ben készített. Nagyon fontosnak tartja az Asklepios-Med általi kezdeményezést, mert remek alkalom a megmutatkozásra, és egymás megismerésére is. Ugyancsak elismerően szólt munkahelyének, az Idegsebészeti Klinikának a támogatásáról, melynek alapítványa segített abban, hogy alkotásai eljuthassanak a Magyar Főkonzulátusra. Sokat jelent számára dr. Dóczi Tamás professzor úr biztatása, aki táplálta hitét a kezdetektől fogva, és munkái így eljuthattak Prágába, Londonba és Bukarestbe, az ottani magyar kulturális központokba is.

A képzőművészet iránti elkötelezettsége és szenvedélye már tizenévesen kialakult, Nóra gimnazistaként járt a pécsi városi rajz szakkörbe, aminek akkoriban még a Zsolnay Művelődési Ház adott helyet. Restaurátor szeretett volna lenni, ám ez az álma nem sikerült. Állást aztán az egészségügyben talált, először nővérként helyezkedett el, majd továbbtanult. 1992 óta része az Idegsebészeti Klinika csapatának, jelenleg műtősnőként dolgozik. Nagyon szereti a munkáját, de nem mondott le a festészet iránti vonzódásáról sem. Az alkotás számára a hétköznapok feszültségének a levezetése, az önkifejezés sajátos, fontos lehetősége. Színtanulmányait főként ajándéknak szánja, és gyermekeinek, barátainak szerez velük örömet. 

Hírarchívum