Hírek

Sajtószoba - 2016. június 1, szerda

Kilencven éves lett Szombathely egyik legismertebb orvosa

nyugat.hu - 2016.05.31.

Május 29-én ünnepelte kilencvenedik születésnapját dr. Széll Kálmán. A kámoni arborétum szomszédságában lévő otthonában köszöntötte fel a nyugdíjas orvost Szombathely polgármestere. (Meg kell említenünk, egyik kedvencünk ez ház. Szerk.)

 

Széll Kálmán életes során annyi elismerésben részesült, és annyit titulusra tett szert, hogy még felsorolni is nehéz. Sok Vas megyeinek vannak személyes élményei a nyugdíjas orvosról. A lenti életrajzán keresztül pedig olvasóink is követhetik pályáját.

Dr. Széll Kálmán életrajza

1926. május 29-én Herényben (jelenleg Szombathely) régi Vas megyei történelmi családban született. Iskoláit Szombathelyen (Kámonban, illetve a Szent Norbert Premontrei Gimnáziumban), majd Kőszegen, a Hunyadi Mátyás Honvéd katonai alreálban és Nagyváradon, a Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában végezte, 1945-ben Győrben érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára 1946-ban iratkozott be. A kollégium államosításáig a budai Szent Imre Kollégium lakója volt, onnan – miután az államosítási kérelmet nem írta alá – 1948-ban kiutasították. Az egyetemet az áldozatos szülői támogatás ellenére főleg saját erőből végezte, majd 1952. augusztus 14-én kitűnő (summa cum laude) diplomával fejezte be. Nős, két gyermeke van.

Szombathelyen 1952. október 1. óta a Markusovszky Kórházban dolgozott. Előbb prof. dr. Szabolcs Zoltán o.v. főorvos mellett a sebészeti osztályon, majd 1963 őszétől függetlenített aneszteziológus adjunktusként, végül 1968. január 1-jétől osztályvezető főorvosként. Az országban az elsők között alakult Anaeszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály alapító főorvosa volt. Saját kérésére 1992. november 1-jével nyugdíjba vonult. Utána a Pécsi Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar Szombathelyi Tagozatán volt főiskolai adjunktus (1993), majd tanár (1994-1997), illetve tagozatigazgató helyettes (1993-1997), végül 2001. december 1-jétől, jelenleg is, emeritus főiskolai tanár. 1956-ban a Kórház Forradalmi Bizottságának 4 tagú elnökségébe választották.

Három szakvizsgát is tett: 1956-ban sebészet, 1960-ban traumatológia, végül 1962-ben aneszteziológia és intenzív terápia. Bel- és külföldön összesen 273 nyomtatott dolgozata jelent meg, ezen kívül 448 előadást tartott. A POTE Főiskolai Kar számára 1995-ben írta az Egészségügyi etika című könyvet, amely egyetemi jegyzetként jelent meg. Közben három ízben nyerte el az Orvosi Hetilap pályázatán a Markusovszky-díjat, ötször nyert kórházi pályázaton első díjat, illetve egy ízben különdíjat, egyszer a Pécsi Akadémiai Bizottság, egyszer a Veszprémi Akadémiai Bizottság, végül pedig egy ízben a Magyar Anaeszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság pályázatán nyert díjakat.

Az Orvosi Hetilap négyszer kérte fel ünnepi tanulmány megírására. Németről magyarra fordította Dalicho Általános orvosi vizsgálatok című könyvét, amely a Medicina kiadásában 2003-ban jelent meg. Dr. Horváth Boldizsárral társszerkesztőként működött közre a Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza története 1929-2004 című monográfiában. 1980-ban a MTA Orvostudományok Kandidátusa tudományos fokozatát szerezte meg, amelyet a POTE Ph.D-ként ismert el. Fontosnak tartotta a folyamatos szakmai képzést, ezért több tanulmányúton is részt vett: 1964-ben Berlin, 1966 Montreal,1969 Bukarest, 1974 Bécs, 1979 Hollandia.

Az Országos Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Intézet igazgató-helyettese (1979-2002), az Országos Szakképesítő Bizottság vizsgáztató tagja (1980-200), megalakulása óta (1980) a Szakmai Kollégium tagja, majd 1992 óta (1995-ös újraválasztással megerősítve) 2000. április 1-jéig elnöke. Megyei felügyelő szakfőorvos (1991-2005). A POTE főiskolai képzés tanári karának elnöke (1994-1997)

A cikk folytatása

Hírarchívum