Hírek

Egyéb hírek - 2016. május 9, hétfő

Migráció – tények és tévhitek

 

Az Amerikai Nagykövetség, a Szubjektív Értékek Alapítvány és az Amerikai Kuckók kezdeményezésére panelbeszélgetés-sorozat indult a migrációról Magyarország hat nagyvárosában. Az eseménysorozat célja eloszlatni a témával kapcsolatos tévhiteket. A pécsi program az aktuális egészségügyi és közegészségügyi kérdésekről szólt, résztvevői a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karáról dr. Németh Péter, az Immunológiai és Biotechnológiai Intézet professzora, dr. Szilárd István, a Műveleti Medicina Tanszék professzora, és dr. Katz Zoltán, egyetemi tanársegéd, valamint jelen volt dr. Vadasi Vivien, a Belügyminisztérium Migrációs Osztályának vezetője, és dr. Kádár Ferenc, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének titkára.

 

A témaválasztás oka, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara – dr. Németh Péter dékán kezdeményezésére – a migrációs-egészségügyet, mint az egészségtudományok új, egyre fontosabbá váló interdiszciplináris területét – már 2007-ben bekapcsolta a kar oktatási és kutatási programjaiba. Az itt dolgozó team azóta jelentős nemzetközi elismerést vívott ki, és az Egészségügyi Világszervezet partnerintézménye is lett.

A pécsi csoport öt tagja az International Visitor Leadership program keretében 2014-ben aztán lehetőséget kapott arra, hogy megismerkedjen az Amerikai Egyesült Államok migrációs-egészségügyi szakpolitikájával és gyakorlatával. Ennek keretében látogatást tettek Atlantában, a Center for Diesase Prevention and Control-ban, a világ egyik vezető közegészségügyi intézményében, ami az USA migrációs egészségügyi programjait irányítja. Az ott szerzett tapasztalatokat a pécsiek nem csak a hazai, de a nemzetközi tudományos és szakmai fórumokon is képviselik a WHO, valamint az European Center for Disease Prevention and Controll partnereként is.

A résztvevők a kerekasztal beszélgetésen hangsúlyozták a migráns kérdés megoldatlanságát, holott az elmúlt évek adatai egyértelműen sugallták, hogy a probléma Európában elodázhatatlan. Kiemelték a szervezetlenséget, a migráns egészségügyi adatbázis hiányát, a segíteni szándékozó orvosok felkészületlenségét, mindemellett köszönetet mondtak mindazoknak, akik – az orvostanhallgatókkal karöltve – jelen voltak a legszükségesebb helyzetekben. Egyetértettek abban is, hogy uniós szinten kell megtalálni a megoldásokat a különböző kérdésekre, mert a tagországok egyedül erre képtelenek.

A találkozó tapasztalatait dr. Németh Péterrel, az Immunológiai és Biotechnológiai Intézet professzorával, és dr. Szilárd Istvánnal, a Műveleti Medicina Tanszék professzorával összegeztük.

-Ön arról beszélt, hogy a migránsok által terjesztett fertőző betegségektől nem kell tartanunk, hisz azok, akik ezekben szenvednek, nem bírják a hosszú vándorlást. A gyermekkori betegségekkel kapcsolatos védőoltások szerepét ellenben annál inkább hangsúlyozta, annak ellenére, hogy hazánkban a lakosság átoltottsága nagyon magas, több mint 95 százalékos.

N.P.:-Ez a helyzet új kihívásokat jelent. Az eddig nem volt kérdés, hogy a gyermekkorban beadott védőoltások védettséget biztosító szerepe meddig tart a későbbiekben, azaz felnőtt-, avagy idős korban. Ezt a témát azonban most ismét elő kellett vennünk, olyannyira, hogy az intézetben PhD-programot is indítottam ezzel kapcsolatosan azért, hogy kiderüljön, szükséges-e az emberek újraimmunizációja. Nézzük csak a kanyarót. Az 1960-as évektől kezdődően kötelező Magyarországon a kanyaró elleni védőoltás, azóta 11 különböző oltóanyagot használtak erre. Egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon ezek mindegyike ugyanolyan hatékony. Reprodukálható mérési eredmények szükségesek ezek megismeréséhez, és egy olyan multidiszciplináris adatbázis, ami a közegészségügy számára használható lehet.

-Nem késtünk el ezzel egy kicsit?

N.P.:-De, biztosan. Az igaz pillanat akkor veszett el, amikor véget ért a jugoszláv polgárháború, és annak tanulságai tudományos szinten feldolgozatlanok maradtak. Amikor 14 ezer menekült érkezett Harkányba, az egyetem traumatológiája egy napon belül kitelepült a helybéli művelődési házba, és Nyárády professzor úrral az élen ott operáltak. Járványügyi, és egyéb, egészségügyi szervezési vonatkozásban is komoly tapasztalatokra tettünk szert, ám ezeket a későbbiekben senki sem dolgozta fel, pedig akkor lett volna rá idő.

-Miért maradt el ez az összegzés?

N.P.:-Egyrészt véget ért a konfliktus, mindenki tette más jellegű dolgát, másrészt azért ez nem egy divatos téma. Nem olyan, mint a rákgyógyítás, vagy a fogyasztószerek, táplálékkiegészítők tematikája. A migráció az európai történelem része évezredek óta, mi, magyarok is migránsok vagyunk a Kárpát-medencében, mégpedig Ázsiából érkezettek. Ez tehát egy folyamatosan analizálandó kérdés, része kell, hogy legyen az egészségügyi kutatásnak. Az pedig már a törvényhozók feladata, hogy a vizsgálatok tapasztalatainak összegzése után a napi teendők algoritmusát is eszerint alakítsák. Fontos hangsúlyozni, hogy a Pécsi Tudományegyetem Migrációs Egészségügyi Tanszéke országosan is unikum, és annak vezetője, Szilárd István professzor úr a jugoszláv válság idején, a békefenntartó erők kötelékében a saját bőrén is tapasztalta, mit jelent a frontvonalban lenni. Ez a közvetlen gyakorlati tapasztalat rengeteget jelent, ezt fel kell felhasználni. A mi intézetünk szívesen részt vesz ilyen jellegű kutatásokban, hisz nagyon izgalmas elméleti és gyakorlati lehetőségeket rejtő terület ez.

-Említette, hogy már 2008-ban született egy WHO-állásfoglalás az egészségügyi kapacitások növelésének fontosságáról. Aztán tavaly novemberben ugyanezt ismételten megfogalmazták, a szolidaritás elvének hangsúlyozása mellett. A szavakat követték-e tettek a különféle tagországokban?

Sz.I.:-Sajnos, nem. Hiába született meg a közgyűlési határozat 2008-ban, miszerint a migránsok ellátása különlegesen felkészült egészségügyi szolgálatot kíván, és ezért a tagországok kezdjék el ezt kiépíteni, mégsem történt érdemi előrelépés. Kivéve a pécsi egyetemet, mi belefogtunk a képzési anyag kidolgozásába, és a szakemberképzésbe is. A tavalyi nagy migrációs hullám aztán „felébresztette” mind az Egészségügyi Világszervezetet, mind pedig az Európai Betegségmegelőzési és Epidemiológiai Központot. Utóbbi programokat dolgozott ki a vakcinációra, a migránsok egészségügyi vizsgálatára vonatkozóan, és javaslatot fogalmazott meg azzal kapcsolatosan is, hogy ezeket a tevékenységeket a tagországoknak a migráns folyamat mely állomásán javasolt elindítaniuk. Külön kitértek arra, mit szükséges tenni a belépésükkor, a befogadóállomáson tartózkodásukkor, illetve az integrációkor. Fontos eleme ennek az is, amikor a migránsból munkavállaló lesz, hisz ekkor előkerülnek a foglalkozásegészségügyi szempontok, amik különböznek az átlagos európai polgáréitól. Az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája pedig az összes tagországgal - miniszteriális, illetve miniszterhelyettesi szinten – tartott egy ún. „high level meeting”-et. Ezen állásfoglalás született arról – ami már 2008-ban is megfogalmazódott - hogy az ún. „migráns érzékeny egészségügyi ellátási rendszereket” ki kell fejleszteni. Ez jelenti az intézményi háttér kiépítését, valamint a személyi feltételek megteremtését. Világossá tette azt is, hogy ez nem egy, vagy két ország feladata, hanem a szolidaritás jegyében egységesen kell a rendszert kialakítani. A tagországok konszenzussal fogadták el ezt az állásfoglalást, hogy milyen eredménnyel, majd kiderül. A témát körbejárjuk elektronikus újságunk ez évi, novemberi számában is, lévén a mi intézetünk szerkeszti az Egészségügyi Világszervezet migrációs egészségügyi elektronikus újságját. Őszintén szólva, nem vagyok túl optimista a jövőt illetően.

-A tagországok migrációhoz való hozzáállásában rejlik a kulcs?

Sz.I.:-A kulcs az Európai Unió felépítése. Az apropója ennek a pécsi kerekasztalnak az volt, hogy 2014-ben a mi csoportunknak volt alkalma megnézni az amerikai migrációs egészségügyi szisztémát. Amerika is egy unió, ahogyan az Európai Unió is az, mindkettőt tagállamok alkotják. Az Amerikai Betegségmegelőzési Központ – a CDC Atlantában – a WHO-val ellentétben azonban nem ajánlásokat fogalmaz meg, hanem kötelezően elvégzendő feladatokat. Európai Uniós szinten az egészségügy területén a legtöbb jogosultság tagországi szinten maradt. A Betegségmegelőzési Központ is ajánlásokként adja tovább szakértői testületének megállapításait.

-Krízishelyzetben sem lehet ezen a szerkezeti-elvi rendszeren változtatni?

Sz.I.:-Úgy tűnik, sajnos, nem.

-Pedig a tanácskozáson is elhangzott, hogy az egyes tagországok a migráns kérdést nem tudják maguk megoldani, egységes, uniós fellépés szükséges hozzá.

Sz.I.:-A Betegségmegelőzési Központ egy szakértői testület inkább, a WHO azonban egészségpolitikai is. A szolidaritást az ajánlás első sorában megfogalmazzák. A migráns – vándorlása során – az egészségügyi kockázatokat viszi magával egyik országból a másikba, ami jelentős költségeket is felemészt. Mozgását egy egységes egészségügyi szisztéma mentén kellene kezelni, egy egyszerű chip-kártyával, aminek segítségével követni lehet, hol tart a gyógykezelése, ha ez válik szükségessé. Fontos a vakcinációval az Európai Unió közegészségügyi biztonságának a megteremtése, ugyancsak lényeges a migránsok humánus egészségügyi ellátása, és az ellátás jelentőségének a tudatosítása is a migránsokban. Nem elfelejtendő, hogy van egy gazdasági vetülete is a folyamatnak, ez pedig Európa fogyó népességével függ össze. A GDP jelentős részét termelő 20-60 éves korosztály létszáma csökken, munkaerőre pedig szükség van, mégpedig egészséges munkaerőre. Ha megteremtjük az egészségügyi feltételrendszert a számukra, akkor sikeresen tudnak munkát is vállalni az Európai Unió területén.

-Magyarország miként áll ehhez az ajánláshoz?

Sz.I.:-Engem mindkét európai testületbe Magyarország delegált szakértőnek. Mivel az ajánlások kidolgozásában benne vagyok, nagyon bízom abban, hogy el is fogadják őket. A Belügyminisztériummal jó a szakmai kapcsolatunk, remélem, hogy ez a jövőben konkrét egészségügyi programokban is érzékelhetővé válik majd.

 

Hírarchívum