Hírek

KK hírek - 2014. december 8, hétfő

Ne legyintsen a kis púpra sem a fejen

a hvg.hu hírportál beszámolója a PTE KK Idegsebészeti Klinika eredményeiről

Átírja a koponyasérülések kezelését az a pécsi kutatás, amely kimutatta, hogy az eddig ártalmatlannak gondolt, mindennapos enyhe koponyasérülések súlyos, esetenként maradandó egészségkárosodással járhatnak. A hasonló esetek egy évben százezres nagyságrendben fordulnak elő csak Magyarországon, legyen szó sport-, munkahelyi és otthoni balesetekről.

Magyarországon egyedülálló és Európában is igen ritka módon az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma finanszíroz egy pécsi kutatást, amely az enyhe koponyasérülések élettani hatásait vizsgálja. A témával foglalkozó egyik pécsi kutató tanulmánya pedig a közelmúltban az egyik legrangosabb neurológiai szakfolyóirat címlapsztorija volt. Mi történik a fejünkben egy úgynevezett enyhe agyrázkódás esetén, és hogyan lesz egy magyar vidéki nagyváros a neurológiai kutatások egyik nemzetközi fellegvára?

Púp a fejen, felfordulás az agyban

Egy olyan területről van szó, amelyet sokáig ignorált az orvostudomány, mondja Büki András, a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikájának igazgatója, a kutatócsoport vezetője, és nem mellékesen a Nemzetközi Neurotrauma Társaság elnöke. A figyelmet eddig a súlyos koponyasérülések kötötték le, ahol látványos volt az agyi károsodás és a tudomány fejlődésével párhuzamosan látványos eredményeket lehetett elérni. Az enyhe sérüléseknél – olyan hétköznapi dolgokra kell itt gondolni, mint amikor esés közben beverjük a fejünket, foci közben összefejelünk, vagy verekedés során kapunk egy taslit – az volt az általános ítélet, hogy ezek rövid ideig tartó tüneteket okoznak csak, legyen szó szédülésről, avagy fülzúgásról. Márpedig a tapasztalatok szerint egy súlyos koponyasérülésre legalább 30 enyhe jut, tehát ezek a szó szoros értelmében mindennapos esetek. Az korábban is közismert tény volt, hogy egyes tünetek, mint például alvás- és koncentrációs zavarok több hónappal az eset után is megmaradhatnak, ám az orvosok mindezt elsősorban pszichés okoknak tudták be.

Az enyhe koponyasérülések élettani hatásaival behatóbban az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma kezdett el foglalkozni, idézi fel Büki András, miután az afganisztáni és az iraki hadszíntéren szolgáló katonák esetében a leggyakoribb sérülési forma a robbanószerek által okozott légnyomás, amelynek szerves velejárója az enyhe agyrázkódás. Azoknál a katonáknál, akiket egymás után több alkalommal is ilyen trauma ért, az orvosok súlyos magatartásváltozásra figyeltek fel.

Fejsérülés röntgenképe

Fotó: hvg.hu

A vizsgálatok másik szála a kontaktsportok esetében indult el, az ugyanis már korábban is ismert tény volt, hogy például a folyamatos fejre mért ütéseknek kitett bokszolók esetében külön kórképet képez a már 40 éves koruk környékén diagnosztizálható korai elbutulás, olyannyira, hogy ennek külön neve van, a dementia pugilistica. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban népsportnak számító amerikai foci esetében is: az áttörést a kutatásban az hozta, hogy több amerikai focista is felajánlotta halála után az agyát kutatási célokra. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy az agyban olyan elváltozások történtek, amelyek az Alzheimer-kórhoz hasonló tüneteket produkálnak, ám teljesen más a kórmechanizmusuk.

Munkahelyünk lehet a tét

Ezen megfigyelések nyomán döbbent rá az orvosszakma, hogy a koponyasérülések osztályozása terén nem rendelkezünk megbízható mércével, hiszen az eddig jelentéktelennek gondolt esetek is súlyos következményekkel járhatnak. Egy több száz enyhe sérültet bevonó amerikai vizsgálat arra jutott, hogy miközben a rutin CT-vizsgálatok egyikük esetében sem jeleztek elváltozásokat, egyharmaduk esetében a nagyobb pontosságú MRI idegpálya-szakadásokra utaló jeleket mutatott ki, ráadásul az úgynevezett enyhe sérültek egynegyede egy évvel az eset után sem tudott visszatérni munkakörébe a tartós tünetek miatt.

A pécsi Idegsebészeti Klinika ezen a ponton kapcsolódott be a munkába az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma megbízásából egy úgynevezett biomarker vizsgálattal, amely a sérülés után a vérben lebomló fehérjék révén tanulmányozza annak élettani hatásait. Ezzel párhuzamosan olyan betegeken végeztek MR-vizsgálatokat, akik esetében az általánosan használt rutin CT- és MR-vizsgálatok semmit sem mutattak ki. Az áttörést ezek a vizsgálatok hozták el, miután erősen valószínűsítették, hogy a negatív diagnózis ellenére ezekben az esetekben idegsejtszám-csökkenés következik be, mindez pedig címlapot ért a Journal of Neurotrauma című folyóiratban. A PTE kutatócsoportja jelen pillanatban a koponyasérülések újrakategorizálása terén végez vezető munkát egy 2,2 millió eurós pályázatnak köszönhetően.

A tudományos jelentőségen felül a praktikus fontosság is elvitathatatlan, hangsúlyozza Büki András, hiszen mindez teljesen átalakítja például az igazságügyi orvosszakértők munkáját. Ilyen például annak a kerékpárbalesetet szenvedett fiatalembernek az ügye, akinek sérülését nyolc napon belül gyógyulónak nyilvánították, miközben még a két hónappal későbbi MR-vizsgálat is úgynevezett mikrobevérzéseket mutatott ki az agyában, és a neurokognitív tesztek is komoly képességcsökkenést mutattak ki. Mégis egy ilyen balesetet ma is úgy kezelünk, mintha csak elvágta volna az ujját, fogalmaz a szakértő.

Az egyik pécsi programban most labdarúgókat vizsgálnak, azt kutatva, hogy a sporttal járó fejelések és ütközések okoznak-e visszamaradó károsodásokat. Mindez azért is fontos terület, mert a megfigyelések szerint a rövid időn belül ismétlődő enyhe sérülések esetén exponenciálisan nő a maradandó károsodás esélye és mértéke, a sportsérülések ráadásul a fizikailag leginkább fitt és munkaerős generációt érintik elsősorban. Ezzel együtt – a hobbiszinten maga is focizó – Büki András fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy senkit sem kívánnak elriasztani a sporttól, a kutatás épp azt célozza, hogy minél biztonságosabban lehessen játszani, hiszen ma még azt sem tudjuk, hogy a labdával fejbe rúgott játékos folytathatja-e egyáltalán a mérkőzést, vagy ajánlott-e bizonyos időre eltiltani a súlyos károsodások megakadályozása érdekében. Az Egyesült Államokban megfogalmazott cél most az, hogy néhány éven belül egy egyszerű vérvétellel, amely az agysérülésekre jellemző biomarkerek vizsgálatára irányul, már a pálya mellett ki lehessen mutatni, hogy mi a teendő egy ilyen esetben.

Hogyan kerüljünk fel a világtérképre?

A magas szintű pécsi együttműködéshez fontosak voltak a személyes szakmai kapcsolatok, hiszen Büki András Richmondban dolgozva került kapcsolatba egy olyan kutatóval, aki később az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb egyetemének számító Floridai Egyetemen helyezkedett el, és közösen kezdtek el dolgozni a Védelmi Minisztérium biomarker pályázatán. Mindez azonban nem lett volna lehetséges az erős pécsi alapok nélkül, hiszen már ez az első projekt is pécsi állatkísérletes eredményekre épült, ráadásul az itteni eszközpark világszinten is az élmezőnyben található: a világon kevés helyen van lehetőség arra, hogy párhuzamosan végezzenek magas szintű biomarker- és MR-vizsgálatokat.

Dr. Büki András

Fotó: hvg.hu

Dóczi Tamás akadémikus, a pécsi Idegsebészeti Klinika korábbi igazgatója, egyben a Nemzeti Agykutató Program(NAP) klinikai moduljának vezetője szerint a nemzetközi sikerben fontos szerepe van a Pécsi Diagnosztikai Központnak (PDK), amely Magyarországon egyedi módon törekszik az üzleti szféra és a közegészségügy összehangolására. Bár a PDK magán-egészségügyi szolgáltató, akadémiai kutatócsoportot tart fent, amely a NAP-ban is aktív közreműködő, a szolgáltatásból befolyó hasznot pedig visszaforgatják a rendszerbe, és ennek köszönhető az is, hogy Európában is igen ritkának mondható eszközpark áll rendelkezésre. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma pedig végső soron magyar betegeket finanszíroz, teszi hozzá Büki András. A támogatás feltétele volt az az utókövetési rendszer, amely Magyarországon egyedül Pécsett létezik, és amelynek segítségével ki lehet szűrni azokat az eseteket, amikor az átmeneti tüneteken is történnek elváltozások az agyban.

A pécsi kutatások egyelőre a megelőzés szempontjából létfontosságúak, mert esélyt adnak, hogy elkerüljük a súlyosabb agykárosodásokat. Ugyanakkor a kutatók ahhoz is napról napra közelebb kerülnek, hogy pontosan meghatározzák a koponyában ilyen esetekben lezajló folyamatokat, és hatékony kezelési módszereket dolgozzanak ki – mintegy "újrahuzalozzák" a károsodott agyi részeket.

átvétel a hvg.hu hírportálról

Hírarchívum