TDK témák
Témavezető: Dr. Papp András, egyetemi docens
A májmetasztázisok sebészi reszekciója a túlélést jelentősen javítja, azonban ezeknél a betegeknél gyakran már irreszekábilis folyamatról van szó. Az utóbbi évtizedben az onkológiai kezelés fejlődése lehetővé tette, hogy új, kevesebb mellékhatással rendelkező biológiai terápiák bevezetésével ezeknél a betegeknél is a daganat megkisebbítésével a műtét elvégezhető legyen. Retrospektív vizsgálat keretében elemezzük a biológiai terápia szerepét a májmetasztázis miatt műtétre került beteganyagban.
Témavezető: Dr. Kondor Ariella Edina, egyetemi tanársegéd
A colorectalis daganat miatt végzett műtétek hagyományosan “nyitottan” történnek. Nagyméretű laparotomia szükséges a műtét elvégzéséhez, mely a postoperatív szakban jelentősen növeli a beteg fájdalmát, lassítja a mobilizációt, növeli a bélparalysist és meghosszabbítja a kórházi tartózkodás hosszát. Ezzel szemben a laparoscopos módszerrel operált betegek postoperatív fájdalma kisebb, könnyebben és gyorsabban mobilizálhatóak, hamarabb visszatér a normál bélműködés és korábban emittálhatóak. Kérdés azonban, hogy az onkológiai radikalitást tekintve is hasonlóan kedvező eredményekről számolhatunk-e be? Erre a kérdésre keressük a választ klinikánk beteganyagát vizsgálva.
Témavezető: Dr. Kondor Ariella Edina, egyetemi tanársegéd
A colorectalis daganatok sikerrel történő kezelésének alapja a daganatok időben történő felismerése. Ehhez sokszor még a tünetek megjelenése előtt végzett colonosocopia lenne szükséges. Megfelelő szűrőprogram segítségével a daganatok korábbi, kedvezőbb stádiumban fedezhetők fel. Így a műtétet kiegészítő onkolgiai kezelések aránya is csökkenthető. Kérdés, hogy a Covid-19 pandémia hogyan befolyásolta, illetve befolyásolta-e a colorectalis daganatok megtalálását, a daganatok felfedezési stádiumát, a műtéti raikalitást. Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ klinikánk beteganyagában.
Témavezető: Dr. Baracs József, egyetemi adjunktus
A beteg napi életvitelét nagyban rontó proktológiai kórképek – aranyeresség, fissura, rectokele, analis prolapsus, széklet inkontinencia – pontos felderítése komoly feladatot ró a sebészre, valamint számos eszközös vizsgálatot igényel. Ezek effektív kezelése tapasztalatot, és kifejezett funkcionális szemléletet kíván. Az utóbbi évtizedben több új megközelítést alkalmazó eljárás honosodott meg a proktológiában. Ezek összevetése a hagyományos procedurákkal megerősítheti vagy gyengítheti ezen beavatkozások létjogosultságát.
Témavezető: Dr. Baracs József, egyetemi adjunktus
A hasfali sérvrekonstrukciók esetén a hálóbeültetés ugyan jelentősen csökkenti a sérvkiújulás esélyét, azonban egyben meg is változtatja a hasfal biomechanikáját, mely a beteg életminőségét befolyásolhatja. A hálóbeültetéssel kapcsolatos hosszú távú eredmények még nem állnak rendelkezésre. A téma ezen változások felmérésére összpontosít. A kérdésre a választ in vitro a biomechanikai vizsgálatok (szakítószilárdság és elaszticitás mérése) valamint az évekkel korábban végzett műtétek kapcsán végzett (in vivo) retrospektív vizsgálatok adhatnak választ.
Témavezető: Dr. Illényi László, egyetemi docens
A mellékpajzsmirigy kóros működése multiorgán megbetegedéseket okozhat. A mellékpajzsmirigy elváltozások diagnosztikája és sebészi kezelése nehéz, buktatókat rejt. A klinikánkon elvégzett mellékpajzsmirigy műtétek adatainak feldolgozása, az eredmények értékelése és az irodalmi adatokkal összevetése a feladat.
Témavezető: Dr. Baracs József, egyetemi adjunktus
több évre visszanyúló retrospektív klinikai tanulmány keretében vizsgáljuk, hogy a neoadjuvánsan adott irradiáció továbbra is indokolt-e vagy azt kiválthatja a sebészileg végzett teljes mesorectalis excisio T2-T3 rectum daganat esetén.
Témavezető: Prof. Dr. Kelemen Dezső, egyetemi tanár
A pancreas resectiók morbiditása pancreas centrumokban is magas, kb. 40-50%. Ezek leírása és a kialakulásuk csökkentésére kifejlesztett módszerek ismertetése kiterjedt tárgya a szakirodalomnak. Célkitűzésünk a PTE KK Sebészeti Klinikán operált betegek adatainak analízise és a szövődmények megelőzése érdekében tett törekvések bemutatása, mint pl. a pancreas resectiós felszín ellátása, drainage alkalmazása, a posztoperatív kezelési taktika részletezése, majd ezek összehasonlítása a világirodalmi adatokkal.
Témavezető: Dr. Baracs József, egyetemi adjunktus
A napi rutinban klinikánkon az appendectomiák jelentős részét manapság már laparoscopos technikával végezzük. Hazánkban azonban több sebészi osztályon ez a megközelítés még nem természetszerű. Számos nemzetközi közlemény utal a laparoscopos műtét előnyös voltára. Retrospektív klinikai vizsgálat keretében tervezzük az általunk rutinszerűen végzett laparoscopos, valamint a továbbra is a gyakorlatunkban alkalmazott nyitott appendectomiák műtéti eredményeit, az infekciós szövődmények kialakulását, valamint a betegek életminőségének változását.
Témavezető: Dr. Baracs József, egyetemi adjunktus
a sebészi beavatkozások utáni sebgyógyulási zavar komoly teendőket ró a sebészre. A sebgyógyulási zavar kivédésére számos teória létezik, azonban tényleges bizonyítást egyik sem nyert igazán. Több adat mutat azonban arra, hogy a közvetlen preoperatíven adott proteindús hyperalimentáció nagyobb mértékben csökkenti a sebgyógyulási zavart zavar kialakulását, mint pl. az antibiotikum prophylaxis. Klinikai vizsgálat során bizonyítható vagy vethető el a feltevés.
Témavezető: Prof. Dr. Kelemen Dezső, egyetemi tanár
A pancreas carcinoma agresszív viselkedése és viszonylag késői felismerése előtérbe helyezi azokat a kutatásokat, amelyekkel ezen problémákon lehetne segíteni. A korai diagnózist előmozdító szűrőmódszerek kifejlesztése révén a betegek kezelése még időben, koraibb stádiumban történne. Mindez a prognózist javítaná, vagyis a betegek túlélési esélye növekedhetne. Ezen új lehetőségek egyike a vérszérum kalorimetriás vizsgálata, aminek kezdeti eredményei bíztatóak.
Témavezető: Dr. Kovács Gyula, szakorvos
Az axilláris nyirokcsomó status az egyik legfontosabb fontos prognosztikai faktor az emlőrák esetében. A világszerte alkalmazott sentinel nyirokcsomó biopsziával kapcsolatban azonbanaz évek során több kritika fogalmazódott meg. Munkacsoportunk nagy beteganyagon évek óta alkalmazza az alacsony axilláris blockdissectiot ezek kiküszöbölésére. A vizsgálatokcélja az általunk alkalmazott eljárás klinikai vizsgálata melynél az onkológiai biztonság a morbiditás növekedése nélkül érhető el. Irodalmi és klinikai munka.
Témavezető: Prof. Dr. Kelemen Dezső, egyetemi tanár
Az akut pancreatitis súlyos formája napjainkban is magas mortalitással jár. A pontos patomechanizmus még nem ismert, így specifikus kezelésre sincs mód. Ennek tisztázása számos tudományág feladata. A klinikai kép és a prognosztikai jelek hamar meghatározzák a várható prognózist. Adekvát kezelés szükséges, hogy esély legyen a túlélésre. Újabban a sebészet szerepe háttérbe szorult és a kezelési taktika is megváltozott, mely során számos minimál invazív módszer alkalmazható.
Témavezető: Dr. Pavlovics Gábor, klinikai főorvos
Témavezető: Dr. Zapf István, egyetemi tanársegéd
Az emlőtumorok sebészi kezelésének elemzése, részvétel emlődaganatos betegek műtétein. Kutatási céllal minták gyűjtése a betegektől (mikro RNS és PACAP szint), betegek után követése, kutatási eredmények elemzése, kórlapok és szövettani eredmények feldolgozása.
Témavezető: Dr. Kovács Gyula, szakorvos
Napjainkban az emlőreconstructios műtétek között a hasi lebennyel történő helyreállítás gold standard műtétté vált. Az eljárással elérhető rövid és hosszú távú eredmény is kiváló. Hátrányként hozható fel a műtét hosszúsága, valamint az, hogy nagy tapasztalatot igényel. A hasi lebenyek lebenyen belüli keringése a mai napig teljes körűen nem tisztázott. A mikrokeringés további anatomiai feltérképezésével valamint annak fizilogiai vizsgálatával javítható lehet a lebeny keringése, valamint a műtéti idő is csökkenthető lehet. Irodalmi és kísérletes munka.
Témavezető: Prof. Dr. Vereczkei András, egyetemi tanár
Nem tart lépést a transzplantálható vesékre mutatkozó, egyre bővülő igénnyel az agyhalottakból eltávolítható szervek száma. Ezen nyugati tapasztalatok alapján a hozzátartozók által önkéntesen felajánlott adomány szervek segíthetnek. Az élő donoros veseátültetésben a klinika úttörő hazai szerepet vállal. Az ebben résztvevő donorok és recipiensek átlagot meghaladó jellemzőinek retrospektív vizsgálata és publikálása segíthet a felajánlott vesék számának növekedésében.
Témavezető: Dr. Szántó Zalán, egyetemi docens
Mellkassebészeti kezelésben a növekvő szereppel kerülnek endoscopos technikák alkalmazásra. A témában a kis behatolásból végezhető mellkassebészeti műtétek kivizsgálásának és terápiájának módszereit vizsgáljuk. Műtéti ellátásban való aktív részvétel mellett szövettani és molekuláris biológiai vizsgálatok elvégzésére is nyílik mód.
Témavezető: Dr. Szalai Gábor, egyetemi adjunktus
A tüdő resectios műtétek sebészeti indikációjakor alapvető fontosságú az operálandó beteg terhelhetősége. Jelenleg statikus és dinamikus paraméterek felhasználásával végezhető a preoperatív kiértékelés, azonban a gyakorlatban a cardio-respiratoricus terhelés együttes megítélésére lenne szükség. Vizsgálatainkban a hagyományos és új preoperatív kivizsgálási technikákat értékeljük, és hasonlítjuk a korábban alkalmazott módszerekhez.
Témavezető: Dr. Szántó Zalán, egyetemi docens
Társtémavezető: Dr. Sárosi Veronika
A tüdőt érintő daganatos betegségek nagy száma miatt a korai nem kissejtes tüdőrák korai kiemelése sebészeti, pulmonológiai és onkológiai ellátása kiemelt cél. Témában korai tüdőrák kivizsgálási protokolljait és a lehetséges terápiás módszereket vizsgáljuk.
Témavezető: Prof. Dr. Kelemen Dezső, egyetemi tanár
Krónikus pancreatitis miatt végzett beavatkozásként a szervmegtartó műtétek terjedtek el világszerte. Az operáció eredményessége mellett előny még, hogy a pancreas exocrin és endocrin funkciója ezek után károsodik a legkevésbé. Izgalmas kérdés, hogy a késői eredmények hogyan alakulnak. Többek között erre várunk választ a műtött betegek adatainak feldolgozásával.
Témavezető: Dr. Pavlovics Gábor, klinikai főorvos
Témavezető: Dr. Varga Ádám, egyetemi tanársegéd
Az átültetésre kerülő szervek korai és késői eredményeit is befolyásolja az ischaemia/reperfusio során bekövetkező károsodások. Ha sikerül ezt csökkentenünk, akkor jobb eredményeket lehetne elérni a szervátültetésben. Az agyalapi adenilát cikláz aktiváló polypeptid nephroprotektiv hatását szeretnék részletesebben megismerni. Anatómiai Intézettel közösen végzett kutatási program, mely nagyrészt állatkísérleti műtéteken alapul.
Témavezető: Dr. Ferencz Sándor, egyetemi tanársegéd
Társtémavezető: Prof. Dr. Reglődi Dóra, egyetemi tanár
A hasnyálmirigy daganatos megbetegedései világszerte egyre gyakoribbak és a várható túlélés jelenleg is még csak igen csekély. A tumor kialakulásának és előhaladásának pontos okai és háttere még nem teljesen tisztázott, habár ez hatásos kezelési lehetőségekkel kecsegtethetne. Ehhez a neurofiziológiai háttér ismerete elengedhetetlennek tűnik. Az egyik ilyen neuromodulátos hatású peptid, a hipofízis-adenilát-cikláz-aktiváló polipeptid (PACAP) és receptorainak expresszióját vizsgáljuk humán szövetmintákon. A továbbiakban tervezzük sejtkultúrákon a PACAP tumor növekedésre kifejtett hatásának elemzését is.
Témavezető: Dr. Pavlovics Gábor, klinikai főorvos
A nyelőcső helyreállításának speciális eseteiben plasztikai sebészeti módszerek alkalmazhatók. Az irodalmi, illetve klinikai munka során a különböző technikák (izomlebenyek, szabad-, vagy kombinált keringésű visceralis graftok) áttekintése, megismerése, az előnyök-hátrányok értékelése, az előforduló szövődmények leírása a feladat.
Témavezető: Dr. Papp András, egyetemi docens
A nyelőcsőrákok túlélési mutatói még mindig elég rosszak. A multimodális terápia bevezetése ugyan javította a túlélést, de még mindig nem tisztázott, hogy melyik az a betegcsoport, mely igazán profitál ebből a kezelési módból. A Klinika beteganyagának feldolgozásával keresünk olyan prediktív faktorokat, melyek alapján a kezelés hatékonysága megítélhető.
Témavezető: Dr. Kovács Gyula, szakorvos
A reconstructios sebészet célja az emberi testen keletkezett hiányok pótlása. A saját anyaggal történő reconstructio hosszútávon jobb eredményt ad, azonban a műtéti eljárások gyakranbonyolultak, hosszú idejűek. Megoldást jelenthet a saját zsírszövet eltávolítása után, kellő előkészítést követően annak visszajuttatása. Az eljárás alkalmazható elsősorban arc rejuvenációs technikaként is. A tanulmány célja különböző zsírnyerési eljárások, valamint zsírelőkészítési technikák összehasonlítása az eredmények függvényében. Irodalmi és klinikai munka.
Témavezető: Dr. Kalmár Nagy Károly, klinikai főorvos
Vese transzplantáció után a betegek 15-20 százalékában alakul ki diabetes mellitus. A vizsgálat célja
annak megállapítása, hogy
- a pécsi vese transzplantációs program betegei között milyen tényezők befolyásolták a diabetes kialakulását
- milyen hatással van az ujonan kialakuló diabetes mellitus a transzplantátum és a beteg túlélésre
- van-e különbség a transzplantáció előtt már kialakult és a transzplantáció után újonan kialakuló diabetes mellitus kórlefolyása között?
Témavezető: Dr. Szakály Péter, egyetemi docens
Napjainkban nem az a kérdés, hogy a beültetett vese működik-e, lesz-e kilökődési reakció vagy nem. Célunk az, hogy a beültetett szervek minél tovább működjenek. Ehhez alapvetően az immunszuppressziós kezelés helyes vezetése és a kísérő betegség kezelése szükséges. A téma rendkívül sokrétű, ezért nemcsak a transzplantációs sebészet iránt érdeklődők találják meg benne számításukat.
Témavezető: Dr. Papp Róbert, egyetemi adjunktus
Krónikus pancreatitis esetén a műtéti kezelés leggyakoribb javallata a konzervatív kezelés ellenére meglévő fájdalom. Ezen kívül kompressziós szindróma (epeúti és/vagy duodenum szűkület), pseuodocysta, pseuodoaneurysma képződés képezhet műtéti indikációt. A vizsgálat célja a krónikus pancreatitis miatt végzett szervmegtartó műtétek (duodenum-megtartásos pancreasfej reszekció Frey szerint, ill. Berni műtét) után elért funkcionális eredmények vizsgálata, a preoperativ és a posztoperativ panaszok összehasonlítása, a betegek életminőségének felmérése.
Témavezető: Dr. Papp András, egyetemi docens
A májmetasztázisok sebészi kezelése még mindig nagy kihívást és speciális jártasságot igénylő műtét, azonban egyértelműen javítja a betegek túlélését. Klinikánk beteganyagának feldolgozása során keressük azokat a tényezőket és klinikai jellemzőket, melyek a túlélést befolyásolhatják és a prognózis szempontjából fontosak.
Témavezető: Dr. Pavlovics Gábor, klinikai főorvos
A haemodialysis kezelést igénylő páciensek esetén a megfelelő vérnyerési hely biztosítása elengedhetetlen a megfelelő effektivitású kezeléshez. A klinikai munka során a hallgató megismerkedhet a különböző fistula készítési technikákkal és az elmúlt évek műtéti eredményeit elemezve értékeli azok sikerességét, illetve a szövődmények előfordulási arányát.
Témavezető: Dr. Varga Ádám, egyetemi tanársegéd
Társtémavezető: Dr. Bán Ágnes, egyetemi adjunktus
...