Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet

ANGYAL TIBOR  (1932-2016)

 

Angyal Tibor, egykor tanítónk, munkatársunk a délvidékről származott, Zomborból került szüleivel Pécsre. A Pécsi Ciszterci Gimnáziumban érettségizik, és 1950-ben nyer felvételt a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. 1956 után diplomáját megszerezve az Egyetem Rauss Károly professzor vezette Mikrobiológiai Intézetében kezd el dolgozni.

Számos baktérium vizsgálatával foglalkozik együttműködve az Intézet munkatársaival, de igazán a hozzá legközelebb álló terület a staphylococcusok antigénszerkezeti, pathogenitási, klinikai-diagnosztikai kutatása, mely terület elismert szakembere lesz. Széleskörű bakteriológiai ismeretei mellett egy rövid időszakra Rauss professzor a vírus laboratórium vezetésével is megbízza, amikor annak munkatársai külföldön dolgoznak. Rendszeresen kiveszi részét az oktatásból és a diagnosztikai munkából. Egy bécsi kongresszusra a szervezők meghívják, mely meghívás - az akkori politikai helyzetben - azt eredményezi, hogy státuszát az Egyetem nem hosszabbítja meg. Kényszerű távozása nagy veszteség a Mikrobiológiai Intézetnek. Mint laboratóriumi szakorvos, az Egyesített Egészségügyi Intézmények Munkácsy Mihály úti Rendelőintézete Laboratóriumának lesz a vezetője, ahol nyugdíjazásáig dolgozik. Az intézményen belül megszervezi a bakteriológia laboratóriumot, és bevezeti a mikrobiológiai vizsgálatokat. A megyéből képviselője a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságnak. Sokat tesz a szakdolgozók képzéséért, akik örömmel jártak el az előadásaira. Igyekszik kapcsolatát az anyaintézményével is ápolni. Nyugdíjba vonulása után is közvetlen személyiségére, magas szintű szakmai tudására gyakran emlékeztek volt munkatársai, tanítványai.

Munkája mellett diákkorától a természet szeretete, a tájékozódási versenyzés, a magashegyi túrázás, majd később a versenyek rendezése töltötte ki szabadidejét. Az 50-es években a Haladás SE egyesület alapítója, 1956-tól a Pécsi Orvos-Egészségügyi Sportkör tagja, ahol később - egészen 2013-ig - elnökhelyettesi pozíciót tölt be.

(A 'Mecsek útikalauz' 1959-es kiadványában írásai és fényképei is belekerülnek.)

Sajnos, az utóbbi 10-15 évben mozgásszervi betegsége már korlátozta az erdőjárásban, és az elmúlt években már lakásából sem tudott kimozdulni. Barátait, volt munkatársait ott fogadta, vagy telefonon hallhattuk őt... Most ez is abbamaradt. A Rauss-iskola még élő tagjai közül szeptember 4-én egykori munkatársunk örökre eltávozott. Szakmai igényessége, természetszeretete és emberi tartása példaként szolgált számunkra.